Manapság nem lehet kérdés, hogy mindenképpen érdemes élni az orvosi videókonzultáció adta lehetőséggel. A videókonzultáció a telemedicina egyik lehetséges változata. A telemedicina pedig az egészségügyi szolgáltatás azon formája, amelynek során az ellátásban részesülő és az ellátó személy közötti kapcsolat valamilyen távoli adatátviteli csatornán (pl. internetkapcsolaton) keresztül jön létre. Szinonimaként a távgyógyászat kifejezést is szokták használni. A telemedicinán belül az orvosi videókonzultáció az egészségügyi ellátás egyik leghatékonyabb, szinte mindenki számára hozzáférhető és hosszú távon is fenntartható formája.
A videókonzultáció a telemedicina négy válfaja (táv-konzílium, távdiagnosztika, távmanipuláció, távfelügyelet) közül az első kettőre (tanácsadás és diagnosztika) egyértelmű lehetőséget teremt, de szélesebb körben értelmezve az utóbbi kettőre (beavatkozás és felügyelet) is; az eredeti értelmezéshez képest a különbség mindössze annyi, hogy a helyszínen a páciensen nem digitális eszközök, hanem konkrét személyek (adott esetben akár maga a páciens) hajtják végre az ellátó által mondott, szükséges teendőket. A videókapcsolat, azaz a kép- és hanganyag egyidejű megléte, illetve a duplex, azaz egyidejűleg mindkét irányban nyitott kommunikációs csatorna megteremti a lehetőségét egyfajta vizsgálatnak is. Tény, hogy bizonyos érzékek, mint például a tapintás és a szaglás, szagérzékelés eleve kiesnek, de ezek hiányát számos egyéb előny kompenzálja, és így tulajdonképpen nem befolyásolja hátrányosan a vizsgálat hatékonyságát.
Óriási előny a páciensek számára, hogy időben és térben egyáltalán nincsenek korlátozva, azaz gyakorlatilag bármikor és akárhonnan hozzáférhetnek az „ellátáshoz”. Ennek megfelelően a kényelem és a nyugalom adott, ami nem elhanyagolható szempont az orvos-beteg találkozás során. A hatékonyságot szintén fokozza, hogy az egészségügyi ellátó személy aktuálisan kizárólag az adott páciensre tud koncentrálni, hiszen a ő esetében is igaz, hogy maga választotta meg a helyet és az időpontot, így ez semmiképpen nem okoz frusztrációt az ő számára sem.
A mindkét fél számára adott tervezhetőségen, időmegtakarításon és megfelelő környezeti körülményeken felül további össztársadalmi előny, hogy az ilyen orvos-beteg találkozók az egészségügyi ellátórendszer terhelését (beleértve az ellátó személyzetet és minden egyéb szempontot) szignifikánsan csökkentik, lehetőséget teremtve ezzel arra, hogy az így felszabaduló időt a ténylegesen intézményi ellátásra szoruló páciensekre fordíthassák. Ezzel szintén növelhető a betegellátás hatékonysága.
Számos klasszikus értelemben vett, azaz személyes orvos-beteg találkozó során elsősorban az az eldöntendő kérdés, hogy a páciens problémáinak megoldásához, a panaszok megszűnéséhez, adott betegségek gyógyulásához elegendő-e az orvosi tanács, amiket követve a páciens magától (illetve a környezete segítségével) képes lesz meggyógyulni, vagy mindenképpen szükséges valamiféle személyes jelenlétet is mindenképpen igénylő intézményi ellátás. A megszokott betegellátási útvonalon ez a kapuőr szerep a háziorvosoké. Szinte mindenkinek van arra vonatkozó tapasztalata, hogy a háziorvosi rendelőkben mi megy: mekkora a páciensforgalom, mennyit kell várni, mennyi idő jut egy adott páciensre, rendszerint milyen a rendelőben az általános hangulat stb. Ezen élmények jelentős része kifejezetten negatív, ami egyértelműen a gyógyulás, az egészséges lét ellen hat. És akkor még nem érintettük az egyéb kockázatokat, hátrányokat, amik a háziorvos felkeresésével járhatnak. Ilyen például a valamilyen betegséggel való megfertőződés a rendelő várójában, a logisztikai probléma (pl. csak munkaidőben lehet felkeresni a rendelőt), vagy akár a megjelenéssel kapcsolatos frusztráció (pl. nem is koncentrált ránk az orvos, nem is vizsgált meg tisztességesen, meg sem hallgatott rendesen, mert folyamatosan telefonálnia kellett). És ennek a hátterében bizony igen nagy százalékban a felesleges orvos-beteg találkozók állnak. Az orvosi videókonzultáció ennek nyilvánvalóan elejét veszi, ráadásul tökéleseten el tudja látni a kapuőr szerepet is. Az pedig nagy valószínűséggel ki fog derülni az első konzultáció alkalmával, hogy további ellátásra van szüksége a páciensnek.
Az Európai Unióban (és így Magyarországon is) törvényileg szabályozott, hogy az ellátásban részesülőnek és az ellátónak mik a kötelességei, illetve milyen felelősséggel rendelkeznek a különböző telemedicina szolgáltatások során, tehát az sem reális veszély, hogy valami nagyon komoly hibát vét az ellátó mindenféle felelősség és következmény nélkül. Sőt a legtöbb szolgáltatás esetén, a hatályos adatvédelmi jogszabályok figyelembevételével rögzítésre kerül a konzultáció teljes hang- vagy kép, illetve csak hanganyaga, amit a szolgáltatást nyújtó a betegbiztonság érdekében köteles egy ideig tárolni.
Mindezek alapján elég egyértelmű, hogy a különböző telemedicina szolgáltatások, azon belül pedig a videókonzultáció rendkívül hatékony módja a jelen és a jövő betegellátásának. A jogi és minőségi garanciák is sokkal inkább adottak, mint a klasszikus egészségügyi ellátás során. Tehát valójában nemigen lehet nyitva hagyni az a kérdést, hogy kinek jó az orvosi videókonzultációs szolgáltatás. A válasz az, hogy gyakorlatilag mindenkinek, közvetetten és közvetlenül, rövid- és hosszútávon egyaránt. Reális vesztenivaló bizonyára nincs. Tehát ha rendelkezünk megfelelő internetkapcsolattal, és felmerül az orvosi videókonzultáció szükségessége, akkor ne habozzunk kiaknázni ennek a nagyszerű lehetőségnek az előnyeit!
Add comment
Comments